Egy szokványos történetnek indult, és szinte elvarázsolt lett a "vége", de miről is van szó?
És miért karácsony előtt két nappal írom is ezt?
Úgy kezdődött, hogy a legelevenebb csemetémet sikerült édesanyámra bíznom, s bementek az Innovációs központban lévő játszóházba, így szokásos "köreimet" róhattam. ,mondván, dolgozom. Például hirdetőket "vadásztam" a lapunkhoz, interjút készítettem a helyi rendőrőrs vezetőjével, harsány piaci árusokkal vitáztam a visszajáróról és a zoknik valamint a gyerekeink számáról,  s  ehhez még egyre nehezebb nejlonzacskókkal nehezítettem az Élet-nevű személyes akadálypályát.
 Közben keményen fagyott, fülemben a kisördög egyre csúnyábban ismételte: sír a baba,csúnya anya, siess vissza, megfagy az udvaron, ahol Téged vár, sír a baba, csúnya anya, siess vissza.. vég nélkül..

ekkor értem a Kálvin térre. (Székely -cukrászda, MÉzesvölgyi iskolától nem messze..)

 És megszólalt a református templom harangja. Pont dél volt.Úgy álltam, hogy nem láttam autót, nem láttam embert, nem láttam üzletet. Csak egy havas domboldalt, égnek emelt karú fákat, a ragyogó napot, és láttam a Karácsonyt!
A vakító napsütésben a templom tornya még fehérebb, a h arang még zengőbbnek tűnt.
 Megállt az idő.
elfelejtettem a bevásárló-listát, elfelejtettem a közbiztonság jelen helyzetét. Csak a Karácsonyi ünnep hangjait hallottam.
Mielőtt a kisördög újra rákezdett volna, már a Fő téren teremtem, futottam a babához, a mamához. A harangszó hosszan zengett, amirre mentem, az emberek felkapták a fejüket. Jött velem a Karácsony:)

 Máté két karját kitárva szaladt felém, mama mosolyogva követte, mintha ajándékot hoztam volna.
 Pedig "csak" az együttlétnek örültünk:)
Boldog karácsonyt!