Közeledik a tavasz első igazi nagy ünnepe: Húsvét. A keresztények ünnepeinek sorában az első helyen áll, mely Jézus Krisztus halál felett aratott diadalának, feltámadásának ünnepe. Egyben a tavasz eljövetelét, az újjászületést is jelképezi . Ez egy un. mozgó ünnep, melyet i.sz. 325, a niceai zsinat óta hasonlóan számítanak ki: a tavaszi napéjegyenlőséget követő első telihold utáni vasárnap lesz Húsvét vasárnapja.
Ezt megelőzi egy előkészületi idő a Nagyböjt, mely Jézus sivatagban töltött negyvennapos böjtjének állít emléket és önmegtartóztatásra tanít.
A húsvéti ünnepkör kezdetét Virágvasárnaptól számítjuk, a hozzátartozó szokások pedig egészen a Fehérhét befejező napjáig Fehérvasárnapig tartanak.(húsvét vasárnaptól következő vasárnapig ill.hétfőig)
Virágvasárnap
Jézus utolsó jeruzsálemi útjára való emlékezés. Ezen az ünnep előtti vasárnapon meghirdették az ünnepet, a Nagyheti áhítat rendjét, hogy méltóan készüljenek a hívek az ünnepre, az Úrvacsora vételére. Ez a nap a tavaszvárás,újjászületés reményét, örömét is hordozza. Régen ezen a napon tartották a konfirmálást, mellyel teljes jogú egyháztagokká lettek az ifjak. Ezután kerültek legény és leánysorba, ezt követően járhattak vizitába a legények és fogadhatták páros napokon a leányok őket.
A katolikusok barkaszentelési szokása is erre a napra tehető. Sok helyen vittek ajándékba megszentelt barkát, tették a gerendára, hogy megvédje a családot a csapásoktól. Megtartották egészen következő barkaszentelésig, vagy máshol ezt égették el hamvazószerdán és az utána következő negyvennap volt a nagyböjti idő.
Virágvasárnapot a nagyhét követi. Ez a felkészülés időszaka, a lelki megtisztulást célzó bűnbánaté, a jobbulás szándékával. Gyakrabban zúgtak a harangok jelezvén a gyakoribbá váló áhítatok, estvéli istentiszteletek közeledtét. A megkondult harangok száma, húzásának módja mind érhető jelek voltak. A lelkifelkészülés megkívánta a magatartásban is megnyilvánuló tisztulást: kevesebbet zsörtölődött, pörölt az asszony az urával és viszont, kevesebb volt a káromlás is. Arra készültek, hogy tiszta lélekkel mehessenek az úrvacsorával élni. A külső megtisztítás is része volt az ünnepi készülődésnek, melyet munkamegosztásban, némelyeket együtt végeztek. Az asszonyok, lányok végezték a nagytakarítást, mosást, ruhaszellőztetést, sírok rendbetételét. Emlékszem nagyival ilyenkor kihordtuk a tisztaszobában felhalmozott dunyhákat is. Jól megszívták magukat a napon, alig fértem be velük az ajtón. A férfiak a gazdasági épületek körül tevékenykedtek, végezték az elmaradhatatlan tavaszi munkákat. A kisebb gyerekek meg sepregettek: udvart, a kapu elejét az út közepéig, mert velük szemben már a szomszéd gyerek sepert. Nagypéntekig igyekeztek elvégezni minden nagyobb munkát.
Nagycsütörtök
A katolikusoknál ilyenkor a harangok elhallgatnak: elmennek Rómába, hogy majd visszatérjenek hirdetve a feltámadást.
Nagypéntek
Jézus halálára emlékező ünnepnap. Ilyenkor fekete kendőkkel takarták le az Úrasztalát, a szószéket, papiszéket. Az asszonyok egész napra fekete ruhát öltöttek, fekete fejkendővel, a lányok hajába fekete szalag került. Az én két szőke varkocsomba is fekete szalagot fontak. A férfiak fehér inget vettek fekete lajbival és ráncoscsizmával. Nagypapám mindig kigazította a bajuszát is. Istentiszteleteket tartottak de. és du. valahol csak de. illetve csak este. Nem volt minden faluban lelkész. Ezeken a napokon nem végeztek csak szükséges teendőket. Nagyi és édesanyám még hímezni sem engedett, a mosás pedig tilos a mai napig. Az asztalra böjti étkek kerültek: aszalt gyümölcsök, halfélék, mert más hús tilos volt, főtt és sültkrumpli, törtpaszuly, cibere leves, laskafélék megszórva dióval egyébbel és puliszka. Ma is emlékszem az ízére, illatára sült hagymakarikákkal és a zabkására. Háromszor volt étkezés, napközben mi gyerekek pattogatott kukoricát is kaptunk. Nagyi pattogatta egy hatalmas fém szűrőben a rézfedő alatt.
Nagyszombat
Az asszonyok, nagyanyám is már kora reggel, inkább hajnalban ledagasztották a kenyeret, a kalácsot, melyet aztán a jó öreg csikós spór sütött ropogósra, pirosra. Illatára valamennyien összeszaladtunk. Előkészítették a húsféléket, levágták a tyúkot, elkészítették a töltött káposztát, sárgatúrót, sok helyen pedig bárányt is vágtak. Ez nálunk elmaradt, de mindig szaladgált az udvaron ilyenkor egy bárányka pirospántlikával a nyakában. Ha megszólaltak a harangok, mindenki sietett az esti áhitatra. Délután vagy estefelé vitték a felajánlott bort és kenyeret a lelkészi lakba.
Húsvét
Mindenki igyekezett résztvenni az év első nagy egyházi ünnepén. Első napját az Úrvacsora szelleme, hangulata töltötte be. Ilyenkor a máshol élők is hazatértek szülőhelyükre, hogy otthoni templomukban élhessenek az Úrvacsorával. Előtte nem fogyasztottak sem ételt sem italt. Hazatérve elővették a Bibliát és a templomban hallott textust a család legidősebbje újra felolvasta. Az ünnepi ebédhez ülés után sok helyen a gyermekek mondták el az asztali imát.
Ezt megelőzi egy előkészületi idő a Nagyböjt, mely Jézus sivatagban töltött negyvennapos böjtjének állít emléket és önmegtartóztatásra tanít.
A húsvéti ünnepkör kezdetét Virágvasárnaptól számítjuk, a hozzátartozó szokások pedig egészen a Fehérhét befejező napjáig Fehérvasárnapig tartanak.(húsvét vasárnaptól következő vasárnapig ill.hétfőig)
Virágvasárnap
Jézus utolsó jeruzsálemi útjára való emlékezés. Ezen az ünnep előtti vasárnapon meghirdették az ünnepet, a Nagyheti áhítat rendjét, hogy méltóan készüljenek a hívek az ünnepre, az Úrvacsora vételére. Ez a nap a tavaszvárás,újjászületés reményét, örömét is hordozza. Régen ezen a napon tartották a konfirmálást, mellyel teljes jogú egyháztagokká lettek az ifjak. Ezután kerültek legény és leánysorba, ezt követően járhattak vizitába a legények és fogadhatták páros napokon a leányok őket.
A katolikusok barkaszentelési szokása is erre a napra tehető. Sok helyen vittek ajándékba megszentelt barkát, tették a gerendára, hogy megvédje a családot a csapásoktól. Megtartották egészen következő barkaszentelésig, vagy máshol ezt égették el hamvazószerdán és az utána következő negyvennap volt a nagyböjti idő.
Virágvasárnapot a nagyhét követi. Ez a felkészülés időszaka, a lelki megtisztulást célzó bűnbánaté, a jobbulás szándékával. Gyakrabban zúgtak a harangok jelezvén a gyakoribbá váló áhítatok, estvéli istentiszteletek közeledtét. A megkondult harangok száma, húzásának módja mind érhető jelek voltak. A lelkifelkészülés megkívánta a magatartásban is megnyilvánuló tisztulást: kevesebbet zsörtölődött, pörölt az asszony az urával és viszont, kevesebb volt a káromlás is. Arra készültek, hogy tiszta lélekkel mehessenek az úrvacsorával élni. A külső megtisztítás is része volt az ünnepi készülődésnek, melyet munkamegosztásban, némelyeket együtt végeztek. Az asszonyok, lányok végezték a nagytakarítást, mosást, ruhaszellőztetést, sírok rendbetételét. Emlékszem nagyival ilyenkor kihordtuk a tisztaszobában felhalmozott dunyhákat is. Jól megszívták magukat a napon, alig fértem be velük az ajtón. A férfiak a gazdasági épületek körül tevékenykedtek, végezték az elmaradhatatlan tavaszi munkákat. A kisebb gyerekek meg sepregettek: udvart, a kapu elejét az út közepéig, mert velük szemben már a szomszéd gyerek sepert. Nagypéntekig igyekeztek elvégezni minden nagyobb munkát.
Nagycsütörtök
A katolikusoknál ilyenkor a harangok elhallgatnak: elmennek Rómába, hogy majd visszatérjenek hirdetve a feltámadást.
Nagypéntek
Jézus halálára emlékező ünnepnap. Ilyenkor fekete kendőkkel takarták le az Úrasztalát, a szószéket, papiszéket. Az asszonyok egész napra fekete ruhát öltöttek, fekete fejkendővel, a lányok hajába fekete szalag került. Az én két szőke varkocsomba is fekete szalagot fontak. A férfiak fehér inget vettek fekete lajbival és ráncoscsizmával. Nagypapám mindig kigazította a bajuszát is. Istentiszteleteket tartottak de. és du. valahol csak de. illetve csak este. Nem volt minden faluban lelkész. Ezeken a napokon nem végeztek csak szükséges teendőket. Nagyi és édesanyám még hímezni sem engedett, a mosás pedig tilos a mai napig. Az asztalra böjti étkek kerültek: aszalt gyümölcsök, halfélék, mert más hús tilos volt, főtt és sültkrumpli, törtpaszuly, cibere leves, laskafélék megszórva dióval egyébbel és puliszka. Ma is emlékszem az ízére, illatára sült hagymakarikákkal és a zabkására. Háromszor volt étkezés, napközben mi gyerekek pattogatott kukoricát is kaptunk. Nagyi pattogatta egy hatalmas fém szűrőben a rézfedő alatt.
Nagyszombat
Az asszonyok, nagyanyám is már kora reggel, inkább hajnalban ledagasztották a kenyeret, a kalácsot, melyet aztán a jó öreg csikós spór sütött ropogósra, pirosra. Illatára valamennyien összeszaladtunk. Előkészítették a húsféléket, levágták a tyúkot, elkészítették a töltött káposztát, sárgatúrót, sok helyen pedig bárányt is vágtak. Ez nálunk elmaradt, de mindig szaladgált az udvaron ilyenkor egy bárányka pirospántlikával a nyakában. Ha megszólaltak a harangok, mindenki sietett az esti áhitatra. Délután vagy estefelé vitték a felajánlott bort és kenyeret a lelkészi lakba.
Húsvét
Mindenki igyekezett résztvenni az év első nagy egyházi ünnepén. Első napját az Úrvacsora szelleme, hangulata töltötte be. Ilyenkor a máshol élők is hazatértek szülőhelyükre, hogy otthoni templomukban élhessenek az Úrvacsorával. Előtte nem fogyasztottak sem ételt sem italt. Hazatérve elővették a Bibliát és a templomban hallott textust a család legidősebbje újra felolvasta. Az ünnepi ebédhez ülés után sok helyen a gyermekek mondták el az asztali imát.
