Nekünk is az lenne a legfontosabb, hogy a gyermeki lélek és érzelmek figyelembe vételével történjen a tanítás. Ezek maguk után vonják az értelmi képességek fejlődését is és közben nem kap a gyerek iskolaundort, nem megy el a kedve a tanulástól. A gyerekek érzelmeiken keresztül közelednek a tanulás felé. Ebben a tanító személyisége igen lényeges. Ezért jogosnak tartjuk az igényt a megismerésre és az ismerkedésre. Így van ez a budapesti iskolákban is. Heteken keresztül tartanak nyitott délelőttöket, ahol az egész iskolát megismerhetik a gyerekek is. Nem veresi tulajdonság a tanítók körül kibontakozott érdeklődés! Sőt gimikben ez még fokozottabb!

Itt is van olyan iskola, ahol tartanak nyilt, megtekinthető órákat és szombat délelőttönként pedig játékos ismerkedést. Mi voltunk a Montessori suliban, ők összesen kilenc alkalmat biztosítanak a szülőknek és gyerekeknek. Legközelebb: március 6-án, 20-án, és ápr. 3-án lesz megtekinthető óra. 7.45től 9.30-ig. Hívogató pedig ami kézműves foglalkozásokat takar márc. 29, ápr. 12 és 26-án lesz 10től 11.30-ig. Mi sokkal tovább voltunk ott és minden kérdésünkre választ kaptunk. Ajánlom az érdeklődöknek. Megéri! És! rögtön a Misszió mellett találod meg.

Kedves Névtelen!
Lehet, hogy Ön is azok közé tartozik aki félnek minden újtól vagy mástól (fontosnak tartom megjegyezni,hogy ebben az esetben egyáltalán nem beszélhetünk új dologról, mert ha pontosak az infóim akkor valamivel több mint 50 évvel ezelőtt volt Veresegyháznak református iskolája) és elkezd benne rosszat keresni.
Kislányom szeptember óta tagja ennek a családnak, és ez nem elírás, ugyanis már a második nap hazafelé az autóban lelkesen újságolta: anyu tudod mi volt OTTHON az ebéd?! Lelkesedése azóta is töretlen. Délutánonként szülőtársaimmal ott állunk sorban a folyosón és próbáljuk haza csalni gyermekeinket. Ígérünk mi fűt-fát, de hiába a gyerek marad, mert ebben a suliban jó lenni.(Érdekes volt a "felvételi" napokon látni, hogy a leendő elsősők szintén nem akartak haza menni, mert érdekesek voltak a játékok, kedvesek a tanító nénik, szépek az énekek és finomak a sütik a szendvicsek..stb. A szombati napról készült fotókat bárkinek szívesen elküldöm.)
Az én kislányomnak szeptember óta 42 új testvére, 3 új anyukája, két új apukája és egy nagymamája is van. Ez a nagymama arról is gondoskodik, hogy minden gyerek azt kapja enni, inni amit szeret. Nálunk ugyanis nem gond ha kakaó van reggelire és a gyerekek fele teát szeretne, mert Erzsike nénin a kakaó mellé teát a szalámis kenyér mellé lekváros kenyeret is tud varázsolni az asztalra. Pénteken a tanítási órák utáni kézműves foglalkozásról ( nem kötelező) öt óra körül érünk haza, de már vasárnap a templomba úgy szaladnak a gyerekek a tanító nénik felé, mintha hetek óta nem látták volna egymást. Ami néni, Enikő néni és Zsuzsa néni pedig azt sem tudja melyiket, hogyan ölelje. Ez az iskola az én kis Lucámnak szó szerint második otthona, ahol jó lenni, ahol szeretik, ahol ha rossz meg is dorgálják, de minden kis dorgálás után ott a mosoly. Mi ebben az iskolában igaz HITET és feltétel nélküli szeretetett kaptunk, amely remélem kislányomat egész életén át elkiséri, és az itt együtt eltöltött évekből mindig erőt meríthet.
Az, hogy az oktatás magas színvonalú, hogy nagy hagsúlyt fektetnek a vallásos nevelésre, hogy a gyerekekkel differenciáltan foglalkoznak, hogy senkit sem engednek lemaradni, hogy logopédus foglalkozik az arra rászorulókkal, hogy minden héten verset tanulnak, hogy zenei képzés folyik, hogy rendszeresen fellépnek a gyerekek a templomban, így hozzászoknak a szerepléshez, hogy úszni, korcsolyázni és színházba járnak, hogy néptáncot tanulnak, az hogy decemberre már megtanulták a HIMNUSZT , és együtt énekelték a gyülekezettel, az hogy támogatják a versenyszerűen sportoló gyerekeket ez ebben az iskolában szinte természetes.... és ezeket a példákat sorolhatnám még oldalakon keresztül, mert ez mind ugyanolyan fontos számunkra mint maga a gyermekünk.
"Kell a hit amely nem kételkedik, nem keres kifogásokat, nem tesz megjegyzéseket, hanem tud örülni, és hálát adni a csodákért, mert hatalmas dolgot cselekedett velünk az Úr."
Faludi Andrea
Szólj hozzá!

Kedves Olvasók és Őrző!
Elfogultan fogok írni, mert fiam tavaly óta ebbe az iskolába jár, jól ismerem a "hátteret". Kislányunkat szeretnénk szintén ebbe az iskolába íratni, tehát személyesen is jelen voltunk e fent említett eseményen. A tavalyi év során fele ennyi család szavazott bizalmat az induló iskolának és hitte működni fog szeptembertől.Működik! Nagyon becsülöm azokat az embereket , akikben látom azt, hogy képesek felépíteni és létrehozni valamit a semmiből. Úgy érzem a gyerekeket sok energiával és szeretettel nevelik és tanítják itt. Természetesen nincs zökkenő mentes szervezet, de mindenre találunk megoldást, a szülők véleményét szívesen fogadták. Visszatérve Őrző bejegyzésére:
olyan, mintha a régi "süni és a fűnyírója" vicc alapján gondolná végig Ő is ezt a tájékoztatót: már elutasítottnak érzi magát. Hozzáteszem a választást mindig mi magunk tesszük meg, a döntés, hogy melyik iskolába vagy osztályba járatjuk gyermekünk a miénk: szülőké. Én úgy gondolom, hogy hihetek egy olyan ígéretben, amely azt jelenti, hogy olyan tanítókat fognak majd felvenni, akik szellemiségükben illeszkednek az iskolához. Ez tavaly is így volt, a tanítókat még iskola kezdés előtt megismertük és beszéltünk is velük. Úgy gondolom, hogy egy ilyen "fiatal" iskolához több megértés és türelem kell. Érdemes volt elmenni a meghallgatásra, a gyerekek remekül érezték magukat, rajzoltak, beszélgettek a tanítónénikkel és logopédusokkal, kézműveskedtek. Amíg a szülők vártak, hogy beszélhessenek a lelkipásztorral és az igazgató asszonnyal egymással is megismerkedtek. Mindezt rengeteg önkéntes segítő támogatta. Nem éreztem felvételinek. Nem hiszem, hogy csalódással kell Őrzőnek índítania a kapcsolatát az Iskolával. Mi tavaly meghallgattuk minden veresi iskola tájékoztatóját és így hoztunk döntést. Szerintem végig gondolni és megérteni kell, nem interpretálni. Köszönöm.

"Kedves" Őrző!

Elnézést az idézőjelért, de a rosszindulatú levele elovasása után nehezen találtam megfelelő megszólítást. Elnézést kérek, ha reagálásomban durvának hatnak a szavaim, de az Ön által leírtak nagyon felkavartak. Levelének első bekezdésére csak annyit reagálnék: tudja, nem midenki "eltévedt" aki nem ismeri a református énekeket, lehet, hogy csak másik felekezethez tartozik, ÉS sajonos attól még lehet "eltévedt" valaki, mert ő éppen ismeri az éneket.
A második bekezdésre csak annyi: szomorú dolog, ha valakiben üresség van, csak azért, mert a templomban lévő emberek nem tudnak még egy emberként együtt énekelni, akkor tényleg nagyon jó hogy megszólalt az orgona.
A harmadik bekezdés első részére: Ön valóban olyan kiváltságos helyzetben él, hogy ha egy konkrét dologra jelenkezik, akkor kettőnél több lehetőséget is felajánlanak Önnek, és azok valamelyikére ráér bármikor jelentkezni. Jó lehet Önnek, sajnos az a világ, ahol én, és az általam ismert emberek élnek, sokszor még választási lehetőséget sem kínál, csak közli, hogy ekkor, és ha nem jó, akkor így jártál.
A harmadik bekezdés második felére: egy keresztyén szellemiségű iskolában azt gondolom, hogy minimum a lelkészi ajánlás, és egy rövid elbeszélgetés a szülőkkel. Valamint, az én gyermekem "dises", ahogy Ön fogalmazta, és lám ebbe az iskolába jár szeptember óta, de ez még semmi, gondolta volna, hogy a református iskolába járó gyermekek csaknem mindegyike jár, ill. járt a logopédus külön foglalkozásaira. - és még egy kérdés ehhez a bekezdéshez: az Ön levele összeegyetethető Jézus tanításával?!
A negyedik bekezdésre: Önnek máris elutasították a gyermekét? Ez, hogy lehetséges, ha Ön a levelet 02.24-én írta, és a két "elbeszélgetős, felvételis" nap csak 02.29-én, és 03. 01-én lesz. Tudja érdekes, de én hiszem, hogy maga Jézus választotta ki, hogy melyik gyermek járjon ebbe az iskolába, mert most csak azok a gyermekek járnak ide, akiknek a szüleinek volt elég hite ahhoz, hogy kitartóan imádkozzon, és bízzon abban, hogy ez az iskola a sok bizonytalanság, a sok ártó, és akadályozó szándék ellenére elindulhasson.
Az utolsó bekezdésre annyit reagálnék: ahogy azt már fent írtam, HIT-re, és BIZALOM-ra volt, és van szükség. Én is szívesen megismerkedtem volna már tavasszal a leendő tanárokkal, de megértettem, hogy addig amíg még egyátelán az is bizonytalan, hogy el tud indulni az iskola, addig nem lehet biztosra megmondani, hogy ki lesz a tanító. És egyébként is, mi a biztos?, hiszem, hogy "ember tervez, Isten végez". Augusztusban megvolt a két tanító néni, és szeptemberben "hála legyen érte Istennek" egy másik tanító néni kezdte meg a tanítást. Nem tudom, hogy milyen lett volna az a hölgy, aki eredetileg tanított volna abban az osztályban, ahová a fiam is jár, de Isten tudta, hogy ki az aki ebbe az osztályba való, hiszem, hogy a legjobbat adta nekünk.
Ehhez a bekezdéshez még annyit fűznék hozzá, hogy talán nem is az volt a cél, hogy mindenkit maradéktalanul meggyőzzenek. Amelyik gyermeknek ebben az iskolában a helye, annak a szüleit biztos nem kell sokat győzködni, mert ha győzködni kell, akkor már régen rossz. Akikben viszont még kétségek, és kérdések vannak azt tudom javasolni, hogy kérdezzék meg azokat a szükőket, és gyermekeket, akiknek már van tapasztalatuk erről az iskoláról.
Öszintén kérem, tényleg ne haragudjon, hogy ilyen stílusba írok, de ha Ön egy kicsit is ismerné ezt az "iskolát", ezt a "családot", amiről írt, úgy gondolom, hogy nagyon bánná, hogy közszemlére tette a gondolatait.
Ui: minden szülő, aki valóban kíváncsi arra, hogy milyen is ez az iskola, milyen a szellemisége, hogyan folyik a nevelés, a tanítás, milyen a hangulat, mitől nevezzük mi akiknek a gyeremeke már ide jár "családunknak" ezt a helyet, kérdezzen meg bennünket, vagy a gyermekeinket.
ÉS még meggyőzésként csak annyi: itt nem vallásos, hanem HÍVŐ emberek tanítanak, akik Istentől kapják a munkájukhoz, szolgálatukhoz szükséges erőt, és bölcsességet, és tudják, hogy minden tettükért számot kell adniuk. Azt hiszem ennél nem kell több!!!

Tisztelettel: Deák-Tóth Éva (ez a nevem, mert úgy illik, hogy névvel is vállaljuk a véleményünket)

Kedves Őrző!
Én is egy olyan apuka vagyok,akinek a lánya a Kálvin téri Református Általános Iskolába jár.
Többször elolvastam a mondandóját és nem tudtam rájönni,hogy naiv,tudatlan vagy ártani szeretne az iskolának,amely oly gyorsan,a semmiből és mégis szenvedéssel,megalázással nagyon sok munkával,reménnyel,imával és határtalan hittel jött létre.
Előszőr is ,az énekeskönyvet általában mindenki magával viszi,a kitett könyvek,a rendszeresen odajáró hívők tulajdonát képezik.
A másik dolog,hogy ön leírja hogy négy osztálynyi gyerek jelentkezett,de két új osztály áll majd rendelkezésre jövőre,valamilyen módszerrel ki kell majd választani a gyerekeket.Bízzuk a szakemberekre,mert úgy tapasztalom ebben az országban,mi mindenhez értünk,mi mindent jobban tudunk mint adott esetben az aki ért hozzá.
Tavaly én úgy voltam a kiválasztással,ha ide hozom a gyerekem akkor elfogadom az itteni szabályokat,szabályzatokat,amik egyértelműen az oktatási minisztérium és a református egyház engedélyével születtek.
Azt írja őn,Jézus azt mondta engedjétek hozzám jönni a gyermekeket,igen csak itt véges a hely,sajnos ránk a földi törvények is vanatkoznak,ahogy fennt írtam,az udvaron nem tanulhatnak a gyerekek.
Csak azt tudom mondani önnek,hogy a tanítók rendkívül felkészültek rendkívül türelmesek,amit öntől is kérek iskolánkkal kapcsolatban,több időt töltenek a gyerekeinkkel minden áldott nap,mint a családjukkal.
Úgy érzem ezek az emberek nem érdemlik meg,hogy megalázzák és kétségbevonják,szakmai felkészültségüket,szeressük és tiszteljük őket,mert missziót teljesítenek Embert faragnak a gyerekeinkből mert mostanában egyre kevesebb van.
Kérem,ha segíteni nem tud legalább Ne Ártson nekünk.Köszönöm

A sorok közül mindenki olyan gondolatokat olvas ki, amilyenek a saját lelkében megtelepedtek. Egy egyszerű írás csak a hiányosságokra hívhatja fel a figyelmet. Az értők tanulnak belőle, mások pedig megírhatják a véleményüket. Azokból a megfelelő következtetéseket levonom, mint ahogy tettem azon az estén is ami elindította ezt a vitát. Most már tudjuk sok szülő véleményét és tapasztalataikat bármikor megoszthatják a lap olvasóival is. Talán meggyőzőbb szószólói lesznek iskolájuknak! Kívánom, hogy hitük ereje a türelmes szeretettel is felruházza Önöket a máshogyan látókkal szemben.
Mindenképpen tegyék fel az iskolában történt eseményeket, hogy azokat megismerhessék minél többen!
A nem hívők is talán szívesen íratnák ide jövőre a gyermeküket. Talán majd úgy látják, hogy valóban más itt minden. Mindenki megelégedésére szolgálna, ha a gyülekezetük egyre nagyobb lenne és egyre többen igazi szeretettel szívükben hírdetnék, hogy Jézus feltámadt és most is köztünk él.
Lám a negatívumok mellett ismerjük közreműködésük révén a pozítivumokat is. Máris többet tudni az iskola életéről. Ne kíméljék a billentyűzetet máskor sem. Köszönöm.

Kedves Őrző és pem!

Valami oka lehet, hogy ilyen negatívan szóltok egy intézményről, melyről vajmi kevés információtok van a leírtak alapján. Örülök, hogy már előttem ketten is hozzászóltak iskolánk „védelmében”, bár az igazság szerint az nem szorul védelemre.
A blog műfaj - mint tudjuk - arról szól, hogy név nélkül, s így felelősségvállalás nélkül bárki bármit írhat és ezért külön örülök, hogy másik két szülőtársam – ahogy én is – vállaljuk véleményünket nevünkkel…
Ismételni nem szeretném a többi szülőt, velük egyetértve és őket kiegészítve az én családom élménye a következő:
Én két évet töltöttem iskolakereséssel kisfiam számára, melynek oka részben családunk költözése volt. A két év alatt előbb Budapesten kb. 10, majd itt, Veresegyház környékén kb. 6-8 iskolát néztem meg. A többi iskoláról a véleményemet nem írom meg, nem ez a téma, de annyit talán leírhatok, el voltam keseredve: hogyan találok mindezen látogatások után olyan intézményt, ahol a gyermekem azonkívül, hogy megtanulja, amit kell, megszereti a tanulást, valóban szeretettel bánnak vele, valóban egy közösség aktív része, elsajátítja azokat az értékeket, melyek által jelen – korántsem ideális – társadalmunkban jó emberré válik. Talán túl idealista vagy maximalista vagyok, de ezt várom az iskolától. És ekkor értesültünk férjemmel az új református iskola indulásáról, melybe azóta kisfiunk jár.
Az első találkozás pozitív élménye óta nem történt egyetlen eset sem, amikor meginogtam volna, hogy rossz döntést hoztunk. Fiunk imádja az iskolát, szereti a nevelőit, minden nap élmények tucatjával ostromol. Mint szülőtársaim írják, alig lehet a gyerekeket hazakönyörögni az iskolából. Már szinte kellemetlen, hogy miért nem akarnak eljönni. Mindez a családias, támogató, szerető légkör nem megy a tanulás rovására, sőt, eredményeik - hasonló korú társaikhoz viszonyítva – messze megállják a helyüket.
Szerintem bámulatos, hogy egy lelkész házaspár amúgy is terjedelmes kötelezettsége mellett felkarol egy ilyen ügyet és kollégáival együtt éjjel-nappal küzd az iskola létrehozásáért, felépítéséért, működésért – tulajdonképpen a gyerekekért.
Természetesen minden iskolában, ahol túljelentkezés van, vagyis nagyobb a kereslet, mint a kínálat, dönteni kell arról, ki kerüljön be. Itt ez nem felvételi, válogatás, diszkrimináció (ilyenről is volt élményem iskolatúráim során!), hanem a gyerekek és szülők jobb, mélyebb megismerése, megértése (még oly kevés idő alatt is). Az pedig természetes, hogy egy felekezeti iskola számára fontos a családok hitéleti hozzáállása, hisz egyikünk sem akarja, hogy a gyerek meghasonuljon, netán választania kelljen szülei és oktatói értékrendje között. Biztos vagyok benne - ha mégoly nehéz lesz is elfogadni azoknak, akik helyhiány miatt nem jutnak be -, hogy jó döntést hoz a vezetőség a gyerekek érdekében.
Mi – az első évfolyam -, szerencsések vagyunk. De hiszem, hogy a nyolc évfolyam 2 párhuzamos osztályával is megőrzi majd az iskola azokat az értékeket, melyet a jelen kisközösség ad.
Köszönöm Tiszteletes úrnak, hogy mer nagyot álmodni, hisz a jóban, a gyerekekben, az iskola sikerében és köszönöm igazgató asszonynak és kollégáinak, valamint a gyülekezetnek, hogy támogatják munkáját.
És végül kérek mindenkit - akár szülő, rokon, ismerős, vagy csupán veresi lakos – támogassa az iskola építésének ügyét amilyen formában tudja, hogy minél előbb és minél több gyerek járhasson a Kálvin Téri Református Iskolába.
Talán erre is jó lehet ez a blog.

Üdvözlettel:
Somody Helga

Kedves Őrző és Mindenki

Kislányom is a református iskola tanulója.
Tavaly az iskolaválasztás éve volt,így ahogy megtudtuk,hogy református iskola alakul, nem volt kérdés mit választunk. .
Az iskolaválasztás egy életre meghatározó lehet egy gyermek életében. .Mert bizony nem mindegy, milyen az a közeg, a közösség, melyben gyermekünk napi szolid 8 órát (vagyis a felnőtt világban számított egy teljes munkanapot!) eltölt majd.
Tehát miként gondolkodunk, hogyan is választunk mi, szülők? Kinek az érdekeit,
szempontjait tartjuk szem előtt, kinek a véleményét kérjük ki, s kire hallgatunk? Mit várunk az iskolától, gyermekünktől és önmagunktól?
Úgy vélem, ha ezeket a kérdéseket sikerül önmagunkban tisztázni, nyugalmunk,
elhatározásunk s lelkesedésünk megszépíti majd gyermekeink iskola éveit.
Az iskola indulása előtt nagyon sok negatív hatás ért minket Miért ide íratjuk a gyerekünket hiszen nincs is iskola, mi lesz ha nem indul, kik lesznek a tanítók? Sorolhatnám ...
De hála a lelkész házaspárnak, az iskola igazgatónőjének, a gyülekezetnek, akik nagyon sok munkát fektettek az iskola elindításába. És hála annak a 42 szülőnek akik hittek ebben az iskolában.
A kislányom nagyon jól érzi magát a suliba, gondoskodó, szeretetteljes tanítók veszik körül.
Szerettem volna egy ilyen iskolában járni …ez olyan mint egy nagy család…
Mindenkinek jó iskolaválasztást kívánok!!
Bányai Ilike

Kedves Őrző és Pem!

Hitem szerint, tőlünk Isten gyermekeitől, nem azt várja az Atyánk, hogy bamba birkák, hanem azt, hogy bárányok legyünk. Attól még van bennünk türelem és szeretet, mert nem hagyjuk szó nélkül, az igaztalan vádakat, és a rosszindulatú kérdésfelvetéseket, melyek már eleve magukban foglalják a választ, azt a választ, melyenek a valósághoz semmi köze sincs. Biztos vagyok benne, hogy ha bárki érdeklődésével, kérdéseivel megkeresett volna akár engem, akár bármelyik szülőtársamat, szívesen válaszoltunk volna. Ez a lehetőség természetesen továbbra is fennáll.
Tisztelettel kérem Önöket, provokatív hozzászólásaikkal ne gerjesszék fel az indulatokat. Természetesen nem szeretném meggátolni Önöket abban, hogy szabadon véleményt nyilvánítsanak, csak kérni szeretném, hogy a szubjektív véleményüket, ne úgy állítsák be, mintha az tény lenne.

Köszönettel: Deák-Tóth Éva

A leírt sorok miről szólnak?
arról, hogy a gyerekek egy részét elutasítják általunk nem ismert szempontok szerint.
arról, hogy a szülők által kért harmadik lehetőséget szintén elutasították
arról, hogy a jelenlévő szülők kifejezték megismerési igényüket a leendő tanítók személye iránt. Ezt szintén elutasították.
Arról, hogy ott, abban a pillanatban kellett dönteni és arról, hogy ott , akkor engem nem sikerült meggyőzni. Talán, ha Bányai Ilike és a többi szülő, akik az iskola iránti elkötelezettségüket szelíd, igaz hívő módján nyilvánítják ki jelen lehetett volna ez másképp alakul. Tiszteletre méltó, ahogy bizalmuk és érzéseik a szolgálatra elhívatott. De akkor ők nem voltak ott jelen. Persze nem hiszem, hogy most már késő. Egész életünk az elfogadás, a megismerés lehetőségéről, a találkozások sokaságáról szól, nem korlátozódik egy vagy két alkalomra. A gyerekek részesülhetnek az egyház tanításában, nevelésében ezen iskola falain kívül is. Az elutasítottak megkeresik a lehetőségeket erre, mert a hívó szó erősebb, mintsem lemondjanak a valódi találkozásokról.
Tisztelettel minden hívő és leendő hívő ember irányában.

Kedves Őrző, én úgy látom Ön állandóan ellentmondásokba keveredik.Mindegyre azt nehezményezi, hogy ebből az iskolából elutasítanak gyerekeket.
Először is: 50 helyre csak 50 gyereket lehet felvenni. Így is szűkös a hely, dehát sok jó ember kis helyen is elfér.
Másodszor:ennek az iskolának nincs területi ellátási kötelezettsége. Ezt az iskolát választani lehet.De nem kötelező, és az sem kötelező, hogy mindenkinek tetszedjen.
Harmadszor:nem úgy tűnik,hogy mindenáron ide szeretné járatni gyermekét, hiszen már a bemutatkozó szülői értekezletet (februárban)igen malíciózusan kommentálta.
Az Ön gyerekét már elutasították? Mert én még nem tudom a saját gyerekem eredményét.Ön ezt februárban,még a gyermekmeghallgatások előtt méginkább nem tudhatta.
És még egy kérdés:ha Ön már megtalálta a kedvére való iskolát,mi hajtja mégis, hogy ennyit foglalkozzon a Református Iskolával?

Kedves Doktornő!
Amennyiben feladat ellátási kötelezettségre gondolt az iskolával kapcsolatban akkor egy újabb információt tudhattunk meg Öntől. Ezért jelentkezem bejegyzéseimmel, mindig újabb információ lát napvilágot ilyen fura módon. Az elutasítások ott elhangzottak. Ezek a tények. A többi olvasás a sorok között. Az eltelt idő alatt pedig valóban döntöttem, ehhez pedig valamennyiük véleménynyilvánítása hozzásegített.
Tisztelettel: Őrző

Kedves Őrző!
Örülök, hogy a hozzászólások segítettek döntésében. Kívánom, hogy a választott iskola hosszabb idő távlatában is megfeleljen előzetes elvárásainak…

Az iskolaválasztás számunkra sem volt egyszerű. A nyílt órák látogatásán szerzett tapasztalataink és az ismerősök véleménye sem könnyítette a döntést, hiszen többségük az egyes intézmények negatív tulajdonságait hangsúlyozták.
Az éppen akkor alakuló Református Iskolában, a bizonytalanságok ellenére, az első pillanattól kezdve megragadott a lelkesedés, a közösségi gondolkodás és az az értékrend, amit a mindennapokban csak nagyon ritkán tapasztalok. Örülök, hogy lányom által a mi családunk is a Kálvin téri Református Iskola közösségének tagjává vált. E nagy Család tagjai a hitükre támaszkodva a problémákat feladatnak tekintik és mindenki, erejéhez mérten, a megoldáson dolgozik gyerekeink érdekében.

Üdvözlettel, Nemes Attila

Én egy mesebeli iskolában voltam február 22.-én tájékoztató szülői értekezleten.Öröm volt hallgatni a az iskola bemutatását.Lóránt atyát és Zsuzsa igazgatónőt a szülői végére szívembe zártam.Február 29.én 28 számú családként részvettünk a felvételi beszélgetésen és nagyon jó volt.Mi római katolikus család vagyunk nagy szeretettel fogadtak minket.Az ebédlőben az asztal tele volt minden féle finomsággal.Nagyon gyorsan elrepűlt a délután az igaz,hogy borzasztóan izgúltunk.Mi Erdökertesről szeretnénk ha Anitánkat felvennék az iskolába.A lelkészi ajánlást természetesnek tartom Balázs atya boldogan megírta.Most már csak a szerencsében és az Úr segítségében bízva várom a holnapi napot amikor megtudom Anitámnak sikerűlt-e bejutni a szerencsés felvettek közé.Tudom,hogy jó helyre kerűlne még egy családja lenne.Amikor február 29.-én kijöttünk az iskolából eldöntötem,hogy ha nem sikerűl bejutni a kislányomnak akkor is elfogom mesélni mindenkinek,hogy egy mesebeli iskolában voltunk,megpróbáltuk a felvételt és örülünk annak,hogy vannak még emberek akik összetartanak és a szívünben igaz szeretet lakik.Kedves Zsuzsa igazgatónő és Lóránt atya boldog vagyok,hogy az iskolájukat megismerhettem.Remélem találkozunk még!Őszinte szeretettel és tisztelettel: "a reménykedő" Kupeczky Zoltánné

Kupeczky Zoltánné levelére reagálva.
Kedves leendő református anyuka!
Nagyon örültem a hozzászólásának. Véleménye olvasásakor megbizonyosodtam arról ,hogy az amit mi (jelenlegi elsős anyukák és apukák) a pedagógusokkal, szervezőkkel, segítőkkel együtt a bemutatkozó napokon
képviseltünk és közvetíteni szerettünk volna sikerült. Remélem, hogy az új elsősök szülei között is sok lelkes anyuka és apuka lesz majd . A többi szülő nevében is írhatom, hogy számítunk rájuk. Együtt a szeretet asztala is bőségesebb, az éneklés és az imádság is meghittebb.
Kedves Anyuka! Remélhetőleg szeptemberben találkozunk, és természetesen addig is bármikor a vasárnapi iskolában vagy a péntek délutáni kézműves foglalkozásokon. Imádkozunk, hogy holnapi napon jó híreket kapjanak és Anita Luca lányom iskolatársa lehessen.
Tisztelettel: Faludi Andrea

Boldogan tudatom a nagyvilággal,hogy kislányom Kupeczky Anita Erika felvételt nyert a református iskolába!!:):)Tegnap még csak reménykedtünk ma már határtalanúl boldogok vagyunk!:):):)Tisztelettel: Kupeczky Zoltánné

Jo tanulast, es sok sikert!